Arrange hues in order to measure the accuracy of your color perception.
Minden szem retináján háromféle csap található, amelyek a fény hosszú, közepes és rövid hullámhosszaira érzékenyek — nagyjából a vörösre, a zöldre és a kékre. Az agy nem kapja készen a „színt”: összehasonlítja a háromféle csap jelét, és csak ebből az arányból számítja ki az árnyalatot. Éppen ezért a színérzékelés inkább számítás, mint mérés.
Az egészséges szem mintegy egymillió árnyalatot különböztet meg, de nem egyenletesen: a spektrum zöldessárga részére lényegesen érzékenyebbek vagyunk, mint az ibolyaszínűre. Ez az evolúció következménye — az őseink közül azok voltak előnyben, akik jobban meg tudták különböztetni az érett gyümölcsöt a lombtól.
A férfiak mintegy nyolc, a nők fél százaléka él a színérzékelés valamilyen megváltozott formájával. A leggyakoribb változatok a deuteranomália és a protanomália, amelyeknél a zöld vagy a vörös csapok érzékenysége eltolódott. A nemek közötti éles aránytalanságot az magyarázza, hogy a megfelelő gének az X kromoszómán helyezkednek el.
Elterjedt tévedés a színvakságot a szín teljes hiányaként elképzelni. Valójában a teljes akromatopszia rendkívül ritkán fordul elő. A megváltozott színlátású emberek látják a színeket, csak bizonyos árnyalatpárok mosódnak össze számukra — például az olívzöld a barnával vagy a rózsaszín a szürkével.
Az a teszt, amelyben mintákat kell sima átmenet szerint sorba rendezni, a negyvenes években kidolgozott Farnsworth–Munsell módszertanból származik. Érzékenyebb a számokat tartalmazó képeknél, mert nem a zavar meglétét vizsgálja, hanem a megkülönböztetés finomságát — ezért egészséges emberek is ritkán érnek el tökéletes eredményt.
Az eredmény érezhetően függ attól, hogyan van beállítva a képernyője, be van-e kapcsolva az éjszakai mód, és milyen a helyiség világítása. A lámpa meleg fénye a sárga felé tolja az érzékelést. A tisztességes eredményhez kapcsolja ki a kékfényszűrőket, és nézzen egyenesen a képernyőre, ne szögben.