Measure your ability to perceive, use, understand, and manage emotions.
A fogalom Daniel Goleman 1995-ös könyve után került széles körű használatba, de a tudományos alapot korábban Peter Salovey és John Mayer fektette le. Meghatározásuk lényegesen szűkebb a népszerűnél: az érzelmi intelligencia az a képesség, hogy érzékeljük az érzelmeket, felhasználjuk őket a gondolkodáshoz, megértsük a dinamikájukat és szabályozzuk őket. Négy képesség, nem pedig jó jellemvonások gyűjteménye.
Ez a különbség elvi jelentőségű. A népszerű változatok gyakran összekeverik az érzelmi intelligenciát a barátságossággal, az optimizmussal vagy a motivációval — ezek viszont már személyiségvonások, amelyeket a „Nagy Ötök” mér.
Az érzékelés az érzelmek pontos leolvasása arcokról, a hangból és a helyzetből. A felhasználás az a készség, hogy érzelmi állapotát a szükséges feladat felé irányítsa, például a lelkesedést alkotómunkára fordítsa. A megértés annak tudása, hogyan mennek át az érzelmek egymásba, és mi váltja ki őket. A szabályozás az a képesség, hogy saját és mások érzelmeit kezelje anélkül, hogy elfojtaná őket.
A négy ág közül éppen a szabályozás függ össze a legerősebben a valós életbeli következményekkel, és éppen ez megy a legnehezebben. Az ok élettani: az érzelmi válasz gyorsabban keletkezik az amigdalában, mint ahogy a homloklebenyi kéreg értékelni tudná. Ezért a válasz előtti néhány másodperces szünet nem népszerű könyvekből vett tanács, hanem mód arra, hogy a lassabb rendszer utolérje a gyorsabbat.
Az érzelmi címkézés kutatásai azt mutatják, hogy már maga az érzelem pontos megnevezésének aktusa csökkenti annak erősségét — az amigdala aktivitása visszaesik. A „rosszul vagyok” és a „csalódott vagyok, mert mást vártam” közötti különbség mérhető: a második változat már magában hordoz egy utalást arra, mit lehet tenni.
Az IQ-val ellentétben, amely meglehetősen állandó, az érzelmi intelligencia érezhetően edzhető. A fejlesztőprogramok metaelemzései valós, ha mérsékelt előrelépést mutatnak. A legtöbbet nem az érzelmekről szóló olvasás adja, hanem a gyakorlat: saját állapotaink rendszeres megnevezése és a reakció előtti tudatos szünet.