Measure how fast your brain responds to visual stimuli.
Amikor a képernyőn felvillan a zöld, a reakciója azonnalinak tűnik. Valójában e másodpercrészek alatt hosszú eseménylánc zajlik le: a fény a retinára esik, idegimpulzusokká alakul, azok a látóidegen át a nyakszirti kéregbe jutnak, onnan a jel a döntéshozó területekhez indul, és csak azután a mozgatókéreghez, amely az ujjat vezérli.
E lánc minden szeme hozzáadja a maga ezredmásodperceit. Éppen ezért az egyszerű látási reakció átlagos ideje felnőtteknél 250 ezredmásodperc körül van, míg a hangra adott válasz érezhetően gyorsabb — nagyjából 170 ezredmásodperc, mert a hallópálya rövidebb.
Egyetlen teszten belül is tíz ezredmásodpercekkel fognak eltérni a körei. Ez nem mérési hiba, hanem az idegrendszer valódi tulajdonsága: a figyelem szintje folyamatosan változik apró hullámokban. Ezért van a tesztben öt kör, nem egy — az átlagolás kiszűri a véletlen kilengéseket.
A reakciósebesség nagyjából tizenkilenc és huszonnégy éves kor között tetőzik, majd lassan csökken — hozzávetőleg két-három százalékkal évtizedenként. Az alváshiány erősebben sújtja a reakciót, mint a legtöbben feltételezik: egyetlen átvirrasztott éjszaka körülbelül annyira lassítja, mint egy mérsékelt adag alkohol. A koffein kicsi, de mérhető nyereséget ad.
A hivatásos asztaliteniszezők, vívók és e-sportolók rendszeresen érnek el 180–220 ezredmásodperc közötti eredményt. Ennek az előnynek egy része veleszületett, de jelentős hányada az edzésből fakad: a tapasztalt sportoló nem annyira gyorsabban reagál, mint inkább hamarabb jelzi előre, mi fog történni.
Az eredménye tartalmazza a berendezés késleltetését is. A képernyő frissítési frekvenciája nyolc–tizenhat ezredmásodpercet ad hozzá, az USB-billentyűzet még néhányat, a vezeték nélküli egér valamivel többet. Ez azt jelenti, hogy a valódi biológiai reakció kissé gyorsabb a megjelenített számnál, de az emberek közötti összehasonlításnál ez nem számít, amíg mindenkit ugyanúgy mérnek.